A budapesti Humanitás Páholyt franciaországi magyar emigránsok és hazai értelmiségiek alapították a Francia Nagyoriens Belfortban működő „Tolerancia és Testvériség” páholyának segítségével 1991-ben.
A páholy megalapításában oroszlánrésze volt Nagy Ernőnek, a szociáldemokrata vasesztergályosból az emigrációban feltalálóvá és gyárossá lett szabadkőművesnek, aki szervezőmunkájával és egyéni adományával komolyan hozzájárult, hogy a rendszerváltás után a magyar szabadkőművesség ismét útjára indulhasson.
A Humanitás Páholy alapító tagja a Magyarországi Nagyoriensnek, mely a „latin rendű” (azaz a Francia Nagyoriens vagy a Francia Nagypáholy által elismert), francia vagy skót rítusban dolgozó hazai páholyokat tömöríti. A Humanitás Páholy alapítása óta francia rítusban dolgozik belforti anyapáholyához és a Francia Nagyoriens legtöbb páholyához hasonlóan.
A páholy Magyarországon az „adogmatikus” és „liberális” szabadkőművességet képviseli. Ez azt jelenti, hogy tagjaival szemben sem politikai, sem világnézeti elvárásokat nem támaszt, az ilyen jellegű elkötelezettségeket az egyén kizárólagos megítélésének körébe utalja. A tagok a páholyban sem rítus, sem a mindennapi gyakorlat során nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy származásuk, világnézetük vagy politikai elveik miatt támadások érhetnék őket, vagy akár ezek megvallására kényszerülnének.
A páholy folytatója a katedrálisépítő középkori mesteremberek beavatáson és egymás tanításán, tökéletesítésén, az egymás iránti szolidaritáson alapuló testvériségének. Folytatója a felvilágosodás zászlaját vivő francia és nemzetközi szabadkőművességnek, mely évszázados harcot folytatott az emberi szabadság kibontakozásáért, a polgári jogegyenlőség megteremtéséért, általában az emberi jogokért, és nem utolsó sorban az állam és az egyházak következetes szétválasztásáért. Magyar elődeink ugyanezen célok mellett a magyar nyelv és kultúra intézményeinek megteremtésében komoly szerepet vállaltak, így a nemzeti függetlenség megalapozói voltak.
Napjainkban hazánkban a humanizmus és a felvilágosodás eszméi állandó támadások kereszttüzében állnak. Míg az emberi szabadság és egyenjogúság ellenfelei különféle mozgalmakba és egyházakba tömörülve folytatják harcukat, addig azok, akiknek a szekularizált, modern jogállam vívmányai fontosak, egymástól elszigetelődve egyre inkább az események tehetetlen szemlélőivé és áldozataivá válnak. Az „adogmatikus” és „liberális” szabadkőművesség már háromszáz évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy soraiba gyűjti ezeket a férfiakat és erejüket összefogva teret biztosít számukra, hogy a páholyon kívüli életük, munkájuk során egymásra támaszkodva, eszmeileg felvértezve nézzenek szembe a szabadság ellenfeleivel.
A páholy tagjai a munka során a rítust közösségformáló hagyománynak tekintik, annak nem tulajdonítanak ezen túlmutató, transzcendens jelentőséget. A rítus segíti a páholymunka valódi tartalmát jelentő közéleti, kulturális és tudományos jellegű viták mederben tartását, hogy azok indulatok nélkül, valódi tanulságok levonása mellett a páholy tagjainak épülésére, intellektuális tökéletesedésére szolgáljanak. A rituális páholymunka során a direkt pártpolitika tilos, de a társadalmat foglalkoztató kérdéseket – egymás politikai érzékenységére is tekintettel – érintjük és megvitatjuk.
A páholy tagja lehet származásra és világnézetre tekintet nélkül minden olyan jó erkölcsű férfi, aki mentes a szélsőséges, kirekesztő eszmék befolyásától és kellő intelligenciával, műveltséggel, vitakultúrával bír ahhoz, hogy a páholy befogadhassa. A Humanitás tagjai kiválasztásánál fő szabályként páholy valamely tagja általi személyes ismertséget tekinti alapnak, de ez nem jelenti azt, hogy elutasít olyan jelentkezőket, akiket a páholy egyetlen tagja sem ismer személyesen, de egyébként a felvételi követelményeknek megfelelnek. A páholyba belépő tagoktól elvárt szabadkőműves fogadalom nem tartalmaz semmi olyat, ami egy humanista beállítottságú, modern, autonóm gondolkodású ember lelkiismeretével, vagy akár a Magyar Köztársaság alkotmányával ellentétes volna.
Az a tény, hogy a Humanitás Páholy – a Magyar Nagyoriens többi páholyához hasonlóan – csak férfiakat fogad soraiba, az évszázados hagyományokon és praktikus megfontolásokon alapul, de semmiképpen nem jelenti azt, hogy ne ismerne el a vegyes vagy csak nőkből álló páholyokat, vagy hogy vitatná a nők egyenlőségének eszméjét.